Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Ki bukik Demcsákkal? Gavra Gábor, www.hirszerzo.hu, 2007. március 26. Az egyetlen releváns információ, amellyel a legújabb Demcsák-bejegyzés szolgál, a következõ: a Miniszterelnöki Hivatalban mûködõ agytröszt maradéka, amelynek minden bizonnyal Demcsák legújabb bejegyzését köszönhetjük, a végelgyengülés súlyos tüneteit mutatja. "Én ágáltam és be akartam bizonyítani, hogy márpedig soha nem fogok egy férfinak behódolni. Aztán gyõzött õ, egész pontosan gyõztek az ösztönök, az illata, a zsigereim átvették felettem a hatalmat és a 'megtaláltam a genetikai donort' felirat egyre erõsebben villant fel a homlokán, valahányszor ránéztem." (Demcsák Zsuzsa blogjában férjérõl)   Demcsák Zsuzsa nem adja fel. A kiszemelt kormányszóvivõ pénteken elõször állt a nyilvánosság elé azóta, hogy fehérnemûs képei után blogja, majd különbözõ családtagjainak furcsa baráti és üzleti kapcsolatai miatt, ahogy õ maga fogalmazott, "három fronton támadás indult" ellene. Demcsák bölcsõdei, operabáli és Szent István parki kalandozásokat megörökítõ március eleji bejegyzései óta elsõként napvilágot látott posztjában eltökéltnek mutatkozik. Szerinte "sokan már azt hitték, hogy az elmúlt idõszak történései miatt abba is hagyom a blogírást", de a kiszemelt szóvivõ megnyugtatja olvasóit. Nem tudni, Demcsák Zsuzsa kikre gondolt, amikor internetes naplójának szomorú végére spekuláló széles néptömegeket emlegetett; mindenesetre ezért a posztért kár volt folytatni.   Ha lehet, még ennél is jelentõsebb fejlemény, hogy a jelek szerint nem adta fel kormányszóvivõi ambícióit sem, és mindezidáig senki nem szólt neki, hogy ezzel újabb súlyos hibát követ el.  Az egyetlen releváns információ, amellyel a március 23-i Demcsák-bejegyzés szolgál, a következõ: a Miniszterelnöki Hivatalban mûködõ, egykor legendás, a nyilvánosságban többnyire "a miniszterelnök környezete" fedõnévvel illetett agytröszt maradéka, amelynek minden bizonnyal Demcsák legújabb bejegyzését köszönhetjük, a végelgyengülés súlyos tüneteit mutatja.   Ne komolytalankodjunk: a sajtó elõl hetek óta bujkáló Demcsák Zsuzsa természetesen nem magától tartotta fontosnak, hogy tudatosítsa a Story Online olvasóival: ismeri a politically correct kifejezést, és a tényleg reménytelenül szexista magyar nyilvánosságra sem önszántából aggatta a "this is a men’s world" minõsítést. Ahogy a következõ, a legújabb kori magyar baloldal legócskább közhelyeit visszaböfögõ mondatokat sem találja ki épeszû ember magától:   "Azt remélem, hogy a kiállás, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ma, ebben a politikailag ijesztõen megosztott országban valaki elvállalja a kormányszóvivõi posztot, szóval: ez a kiállás beszédesebb, mint egy elszúrt mondat. Senki sem gondolhatja, hogy ezt a feladatot bárki is könnyû népszerûségért, pénzért, csillogásért vállalja – pláne a kereskedelmi tévézés után. Nem, ilyesmit az ember azért vállal, mert hisz valamiben, és azért tenni is akar. És az – az én esetemben – sok egyéb mellett, egy igazságosabb, emberibb légkörû Magyarország."   A bejegyzés mindenesetre a kiszemelt kormányszóvivõ körüli botrányok közül a két, viszonylag ártalmatlannak minõsíthetõre, a néhány évvel ezelõtti erotikus felvételekrõl és saját, korábbi blogbejegyzéseirõl szóló ügyekre reflektál. Demcsák férje, a saját, Fábry-show-beli vesszõfutása után joggal szexizmust kiáltó szóvivõ által csak „megfelelõ genetikai donorként” emlegetett Kiss József alvilági figurákkal ápolt üzleti és személyes kapcsolata nem kerül szóba, így természetesen nincs válasz arra a kérdésre sem, hogy jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot Demcsák Zsuzsa szóvivõi kinevezése. Úgyhogy be kell érnünk egy rövid és fölösleges kitérõvel az évekkel ezelõtti fehérnemû-bemutatóról, valamint egy roppant kínos magyarázattal a XIII. kerületi bölcsõdékbe járó, Demcsák gyermekeivel összevetve nyilván csapnivaló genetikai donorokkal megvert, rossz szociális helyzetû gyermekeket és a bölcsis néniket szekáló posztról, valamint annak utólagos módosításáról.   Ez utóbbit érdemes szó szerint idézni, úgyis, mint a kormányzati kommunikációs agytröszt siralmas állapotának szomorú tünetét:   "És ha már a blogbejegyzés kapcsán elhíresült mondatnál tartunk. A mondat utólagos, kapkodó kitörlésénél csak egy nagyobb hülyeséget csinálhattam: hogy leírtam! És ezt sem azért írom, mert idõközben kiderült, hogy a mondat micsodai politikai támadások ürügye lehet, vagy mert nyilvánvalóan nem PC (politically correct). Ha csak ezért nem írtam volna le, de gondolni azért ezt gondolnám, az éppúgy nem volna rendben. Akkor ugyanis én is olyan álszent volnék, mint azok, akik pornót kiabálnak néhány fehérnemûs fotó láttán... Nem: azzal a mondattal az a baj, hogy velem ellentétes – azzal, amit a világról gondolok, amiben én, Demcsák Zsuzsa hiszek!"   Elsõ pillantásra ugyan különösnek tûnik a mindenféle kötelezettség nélkül indított blogban, a szóvivõi felkérés ismeretében leírt ostobaságokat utólag azzal magyarázni, hogy hoppá, milyen fura, hogy ezt én ide leírtam, hát én ennek pontosan az ellenkezõjét gondolom, de Demcsák Zsuzsától az elõzmények ismeretében senki nem várt ennél többet. Az eddig két miniszterelnököt hatalomra segítõ, a kormányban ma már formálisan csak Gál J. Zoltán valamilyenügyi államtitkár és kormányfõi kabinetvezetõ által képviselt Gyurcsány-stábtól azonban többre is futhatta volna. Demcsák Zsuzsa kiválasztása még érhetõ volt bizonyos szempontból; nincs különösebb kifogásunk a politikai élet bulvárosodása ellen, az pedig, hogy a kormányfõ környezete megbarátkozott a ha már nem szeretnek minket, legalább recskázzanak ránk gondolatával, a kormány és pártjai jelenlegi helyzetének dicséretes ismeretére vall. Amit azonban Demcsák egykori képeivel kapcsolatban a nyilvánosság elõtt mûvelt, majd blogjában (immár kiszemelt szóvivõként) olvasóira zúdított, annak elég komoly vészjelzésnek kellett volna lennie a kormányfõ és tanácsadói számára. Akik közül az egyik egy vállrándítással vélte elintézhetõnek a dolgot; hiszen „a sajtótámadások legfeljebb (!) a leendõ szóvivõnek jelenthetnek váratlan helyzetet, de majd megtanulja kezelni”. Mindebbõl egy valami következik világosan: a kormányfõ környezetének valóságérzékelése lassan a kritikus szint alá süllyedt; nagyjából ott tart, mint az Operabál–Szent István park-tengely mentén tájékozódó szóvivõjéé. Demcsák Zsuzsát valaki (elsõ körben Gál J. Zoltán, második körben Gyurcsány Ferenc) alkalmasnak találta a kormányszóvivõi feladatok ellátására, valaki elfelejtett neki szólni, hogy nem játszunk sértõdött primadonnát egyszer már napvilágot látott fotóink elõkerülésekor; érdemi mondanivaló híján nem indítunk blogot és egy baloldali kormány szóvivõjeként pláne nem firkáljuk tele elitista baromságokkal; de fõképp: tõlünk telhetõen igyekszünk egyenes válaszokat adni a velünk egy háztartásban élõ genetikai donor üzleti kapcsolatairól. Nehezen tûnik elképzelhetõnek, hogy Demcsák ne bukna bele a botránysorozatba. Az viszont, hogy egyedül, kiválasztása valódi felelõse nélkül bukjon, védhetetlen lenne. Gavra Gábor Ki bukik Demcsákkal? www.hirszerzo.hu, 2007. március 26.